Az úttest burkolata közvetlen kapcsolatban van a gépjármű kerekeivel – pontosabban a gumiabroncs futófelületén keresztül.
A kerekek tapadási jellemzői meghatározzák a talajra, vagyis az útra átvihető erők mértékét. Így az úttest alapjaiban befolyásolja a jármű mozgásviszonyait, menetstabilitását.
A gumiabroncs gördülési jellemzői az útburkolaton a haladással ellentétes ellenállásként lépnek fel. Ez befolyásolja a jármű menetstabilitását, továbbá tüzelőanyag-fogyasztását. A tapadás egyrészről szükséges a haladáshoz, hiszen nélküle a gumiabroncs csúszna az úton. Másrészről ellenállást jelent, amit kiegyenlít a tapadó kerekeken ébredő vonóerő.
Megjegyzés: a fékezéskor csúszó, úgynevezett blokkoló kerekeket az ABS-rendszer kifékezi, amíg azok újra gördülnek, és újra fékezhetővé válnak.
Az ASR-rendszer az indulásnál kipörgő, megcsúszó hajtott kerekeket kissé befékezi, illetve azért, hogy ne csússzanak meg az útburkolaton, kevesebb tüzelőanyagot enged bejutni a motorba.
Az út minősége, anyaga – vagyis a burkolat és a felületének egyenletessége – befolyásolja a gépjármű irányíthatóságát, útirányú stabilitását.
Sík úton és emelkedőn, illetve lejtőn eltérő hatások érik a gépjárművet, a gépjármű gumiabroncsait. Megváltoznak a tengelyeken lévő gumiabroncsok tapadási jellemzői.
A jármű súlypontjában ható súlyerő mellső vagy hátsó járműtengelyre fejt ki nagyobb erőt attól függően, hogy emelkedőn vagy lejtőn halad a jármű.
- Az emelkedőn a tapadási erő nagyobb a hátsó kerekeken, mivel nagyobb tömegerő hat rájuk, mint a mellső kerekekre.
- A lejtőn a mellső kerekeken ébred nagyobb tapadási erő, mint a hátsó kerekeken a nagyobb tömegerő hatása miatt.
Megjegyzés: a jobban terhelt kerekeken nagyobb erők vihetők át a talajra, vagyis az úttestre, mint a kevésbé terhelt kerekek esetében. Ez gyorsításkor és fékezéskor úgy jelentkezik, hogy a kevésbé terhelt kerék hajlamos megcsúszni.