A mentális modellt a fuvarozás folyamatában a járművezető mentális funkciói formálják, alakítják ki.

Az általános mentális funkciók széles keretet adnak a járművezető mentalitásáról, amelyek részletezve a következők:

• Tudati funkciók
• Tájékozódási funkciók
• Intellektuális funkciók (szellemi fejlettség)
• Általános pszichoszociális funkciók
• Temperamentum és személyiségfunkciók
• Energia és indítékfunkciók

A járművezető magatartását specifikus mentális funkciók árnyalják, pontosítják:

• Figyelmi funkciók
• Emlékezésfunkciók
• Pszichomotoros funkciók
• Érzelmi funkciók
• Észlelési funkciók
• Gondolkodási funkciók
• Magasabb rendű kognitív funkciók
• Nyelvi mentális funkciók
• Számolási funkciók
• Összetett mozdulatok sorba rendezésének mentális funkciói
• Az önérzékelés és az időérzékelés funkciói

A járművezető mentális modellje azon tulajdonságokat foglalja magába, amelyek a kisárufuvarozó feladatának teljesítésekor jellemzők. 

A modell kialakítása meghatározott jellemzők vizsgálatával kezdődik. A fenti felsorolás általános és speciális mentális funkciókat tartalmaz, ebben az esetben ezek a vizsgálandó jellemzők, amelyek leírják a modellt. 

A gépjárművek irányítása szempontjából a járművezető értelmi képessége áll a középpontban. A közlekedési szituáció a valóság pillanatnyi eleme. A járművezetés szempontjából a pillanatnyi helyzetet a jármű helyzete, dinamikai állapota és a környezet (infrastruktúra, környezeti, időjárási viszonyok, környező forgalom) állapota az adott pillanatban együttesen határozzák meg. 

Adott közlekedési szituációban a járművezető döntését a mentális képessége határozza meg. Egyszerűen fogalmazva helyzetfelismerésről van szó, azaz a helyzet és a járművezető mint értékelő egyén interakciójáról, kölcsönhatásáról. 

A döntés alapja tehát a helyzetfelismerés, a szituáció felismerése. A szituáció felismerése és a döntés lényegében háromszintű:

1. Az adott helyzet behatárolása, a kulcselemek felismerése
2. A pillanatnyi helyzet megértése és ezen információk, ismeretek integrálása, összegzése, egyeztetése a rendszer üzemeltetési (működési) céljaival
3. Képesség az adott rendszer jövőbeli állapotainak előrelátására

A járművezető helyzetértékelésekor a döntési folyamat elvárható szintjei

a) Képességalapú irányítás

• Normál, szokványos helyzetekben a járművezető könnyen felismeri a valós helyzeteket, a jármű mozgásállapotát.
• Könnyen dönt, és – gyakorlati tapasztalata, tudása alapján – majdnem automatikusan avatkozik be, irányítja a gépjárművet.

b) Szabályalapú irányítás

• A járművezető a helyzetet értékeli és a szabályokat (például a közúti közlekedésben a KRESZ-t) követve cselekszik,

c) Tudásalapú irányítás

• Szélsőséges, konfliktusos, veszélyes helyzetekben a járművezető a saját tudása és gyakorlata alapján dönt a szükséges beavatkozásokról.

A járművezető fuvar-járat feladataihoz kapcsolódó információk legtöbbször egy, de nem ritka, hogy több forrásból érkeznek. Ezek ellentmondásosak is lehetnek. Az információ mennyisége gyakran vezet információs leterheltséghez. 

A járművezető munkaterhelése függ: 

1. jármű műszaki állapotától;
   • korszerűségétől;
2. a forgalmi viszonyoktól;
   • a járművek mennyiségétől;
   • a forgalom sűrűségétől;
3. a környezeti adottságoktól (az úttest felületének állapota, légköri viszonyok, időjárás);
4. a járművezető fizikai és mentális adottságaitól.

A járművezető mentális, pszichikai és fiziológiai állapota (fáradtsága, reakciósebessége) befolyásolja a mentális modell elemeinek funkcionális szintjét, a járművezető teljesítőképességét.